Üdvözlök mindenkit, aki valami véletlen folytán idetévedt.Előre is elnézést kérek a hemzsegő helyesírási híbák miatt, de hát mégis csak egy csámpás pincértanonc volnék.
A blog címe némi magyarázatra szorul, de egyenlőre nem lövöm le a poént, bár nem is vicces(egyáltalán nem).
Kopócs Márton vagyok, a BGF-KVIFK II. éves turizmus-vendéglátás szakos hallgatója, és az iskola a félév lezárásaként egy 240 órás gyakorlatot irányzott elő melegkonyhás vendéglátóipari egységben, én meg nagyon gondoltam, és Svájcba jelentkeztem. Ennek van egy rövid előtörténete: Nyíregyházán tanultam a Sipkay Barna vendéglátós szakközépben, ahol az egyik tanárunk kapcsolatban volt egy svájci iskolával, aki évente meghirdette a gyakornoki kurzusát, ami azt jelentette, hogy februárban volt egy casting (amit hál' istennek nem Pierre Woodman tartott), és aki jól szerepelt rajta, azt felvették. 2008-ban valami agyi rövidzárlat miatt inkább Görögországba mentem, ahol havi 400 €-s fizetésért melóztunk (na meg rengeteget napoztunk). Aztán eljött 2009, gondoltam, most jött el a nagy pillanat, mehet a R'n'R. Aztán jött a kopp. Nem feleltem meg a felvételin.
Aztán eltelt 3 hosszadalmas év, tele kanyarokkal és hullámokkal, és újrapróbálkoztam, ezúttal sikeresen. Kb. 2 hét múlva kaptam választ, hogy sikeresen megfeleltem, gratulálnak, miegymás. Gyakorlati helyem viszont egy darabig nem volt, az körülbelül április közepén derült ki, addig volt némi gyomorgörcs, miegymás. Ezek után már csak egy "laza" vizsgaidőszakot kellett túlélnem (18 nap alatt 5 vizsga), és indulhattam is világgá.
Az utolsó vizsga június 7-én volt, a jó öreg makroökonómia rejtelmeiről kellett(volna) beszámolót tartanom, ami több-kevésbé sikerült is. történt ugyanis, hogy elég hosszú a tananyag, én meg amúgy is híres vagyok a tökölésemről, úgyhogy sikerült az utolsó két napra hagyni egy jó nagy rohamtanulást, aminek egy iszonyatos keveredés lett a vége. Nem baj, gondoltam, már csak tisztességből is bemegyek, hátha áttuszkolnak egy hattyúval. Mit ad isten, a közgáz tanszék egyik legvajszívűbb tanárát küldték be feleltetni. Én úriember módjára azért mégis magam elé engedtem mindenkit, majd utolsóként bevánszorogtam a terembe, kihúztam a tételem, helyet foglaltam, majd magamban toltam egy jól megalapozott miafaszt. Mert hogy fain kis tétel volt, az fix. Sikerült úgy helyetfoglalnom, hogy a kollégiumi szobatársam mellettem volt, jeleztem, hogy elkél egy kis segítség, mire ő a padba helyezte gondosan kialakított A/4-es méretű puskáját, és egy hanyag mozdulattal tovacsúsztatta. Igen ám, de ez a mozdulat kevés volt ahhoz, hogy feltűnés nélkül a saját padomba helyezzem a köteget, úgyhogy egy jó 3 perces bányászás után sikerült valahogy átvarázsolnom a padomba, ami közben néha könyékig eltűntem. Aztán kikerestem a szükséges tételt, és szorgos másolásba kezdtem, ami annyira jól sikerült, hogy kis idő elteltével a kedves tanárnő felpattant, és egy derekas szisszentéssel megkezdett leteremtéssel kis híján el lettem küldve a faszba-megjegyzem teljesen jogosan-, majd egy 5 perces rimánkodás-magyarázkodás kombináció után kaphattam egy új tételt és mínusz egy jegyet. Megjegyzem, a másik tétel sem volt valami biztató, leírtam, amit tudtam, majd sorrakerültem. Ekkor jött a tényleges fekete leves. Elkezdtem a tételem, a tanárnő hallgatta, aztán belejavított, aztán az sem volt jó: kérdezni kezdett. Én már éreztem, hogy ez itt a vég, megfogott, reszeltek megint 5 kurva kreditnek, picsába, már negyedjére kell felvennem ezt a szart, de szúr ez a baszott nyakkendő, ráakarok gyújtani, hagyjon má' békén és így tovább. Aztán jó 5 perc faggatózás után úgy érezte, hogy kellőképp beszartam, kaptam egy derekas hegyibeszédet- jogosan- a puskázás mibenlétértől és illetlenségéről, majd végül bekarcolta a kettest. Először nem értettem, mi van, de jött a válasz, hogy nem akarja elrontani a nyaram, látja hogy elég kész vagyok és a többi. Mondani se kell, örültem mint fajom a markának.
Az ezt követő két nap vizsgatemetés zajlott, jelentem, sikeres volt, szombaton próbáltam kijózanodni, kevés eredménnyel, este megjöttek a szülök,testvérek, tőlük búcsúzkodás, hajnalban pedig elindultam világot látni.
A következő részben a passuggi mulatságról, luzerni kirándulásról és egyéb öröm-bódottágról lesz szó. Addig is Csirió, Möwenpick néni!
